2011. szeptember 27., kedd

Harira


Kedves barátnőm marokkói esküvőjén ettem először, ezt gazdag ízű paradicsom alapú levest. Engem azonnal levett a lábamról, mert imádom a csicseriborsót, amiből jócskán akad a harirában. Ezt az ételt főként ünnepekkor készítik és a mi húslevesünkhöz hasonlóan, ahány ház annyi féle változat. Múlt évben hosszabban utazgattunk Marokkóban, és mivel éppen ramadán havát ülték volt bőven volt alkalmunk kóstolgatni a különféle variációkat. Ettünk kurkumával bőven megszórt sárgás színű harirát, enyhén csípős barnás színű hússal gazdagítottat, de a legfinomabbat a sivatag közepén kóstoltam egy piciny családi hotelben. Sajnos ennek a legfinomabb változatnak a receptjét nem sikerült megszereznem, de az alább olvasható sajátom sem utolsó.


1 doboz hámozott paradicsom konzerv (csak maguk a paradicsomok a levet leöntjük róla)

1 nagy fej saláta más néven fehér hagyma

10 dkg csicseriborsó (egy éjszakára beáztatva)

15 dkg bögre lencse ( egy éjszakára beáztatva)

1 nagy szál halványító zeller

2 ek. vaj

1 csokor petrezselyem

1 csokor koriander

4 tk. só

1 tk. gyömbér

2 tk. curry

½ tk. bors

2 ek. paradicsom sűrítmény

1/3 bögre liszt

Ízlés szerint cérnametélt

2 liter víz

10-15 dkg marhalábszár (opcionális)


Előveszünk egy méretes leveses lábost és beleszórjuk a következő hozzávalókat: a konzerv létől megszabadított hámozott paradicsomok összepürésítve, a hagyma apró kockára vágva, a zeller vékonyra felszeletelve, az előre beáztaott csicseri és lencse, a vaj, a fűszerek, valamint a koriander és a petrezsejem egyben és nem felaprítva, mivel a főzés végén kiszedjük őket, végezetül a 2 liternyi víz illetve a felkockázott hús, amennyiben a húsos verziót választjuk. A sok finom hozzávalót háromnegyed órát főzzük a forrást követően közepes lángon. Mikor a hozzávalók megpuhultak, jöhet a besűrítés és a „színesítés”. A leves szép piros színét a 2 púpozott evőkanál paradicsomkonzerv hozzáadásával fokozzuk, a selymes állagot pedig a némi vízzel kikevert liszt hozzáadásával érjük el. További 10 percig főzzük a levest, de az utolsó 5 percben ne felejtsük hozzáadni a cérnametéltet. És már kész is vagyunk.

2011. szeptember 13., kedd

Részeges tepsis csirke


Nem vagyunk nagy húsevő család. Férjem 18 évig vegetáriánusként élte mindennapjait, így nálunk van, hogy napok telnek el hús nélkül és nem érezzük hiányát. Mikor viszont hús kerül az asztalra, akkor megadjuk a módját. Mivel a disznóért és a marháért egyikünk sem rajong, főleg csirke és pulyka készül a konyhánkban. A következő recept nagy kedvencünk, mert már az illata is mennyei, látványra is szép, az íze tökéletes, ráadásul egyszerű, mint az egyszer egy.

2 db bőrös csirkemell

4 nagy gerezd fokhagyma

libazsír

2 dl fehérbor

kis csokor friss rozmaring

só,bors

A fokhagymát meghámozzuk, majd hosszában felvagdossuk oly módon, hogy vékony tüskécskéket kapjunk. A csirkemellekbe keresztben metszéseket ejtünk, majd megkenjük őket libazsírral és sóval borssal megfűszerezzük, végül a metszések által létrehozott résekbe dugdossuk a fokhagyma tüskéket. Egy nagy serpenyőben 3-4 evőkanál libazsírban 3-4 perc alatt körülsütjük a csirkéket. Erre az elősütésre azért van szükség, hogy a nedvességet a csirke belsejébe zárjuk és az omlós, szaftos maradjon. A csirkéket végül egy tepsibe fektetjük, melléjük öntjük a bort és szintén melléjük dobáljuk a rozmaring ágacskákat. Előmelegített 220 fokos sütőben, alufóliával lefedve 40 percet sütjük a húst, az utolsó 10 percre levesszük az alufóliát, hogy a csirke szépen megpirulhasson.