Gazpacho al andaluz

2000 nyarán harmadikos gimnazista voltam. Spanyol tagozatos osztályban tanultam ezért a szüleim a családi nyaralásainkat gimi alatt igyekeztek spanyol nyelvterületre szervezni. A fent említett évben, a spanyol nyelvterület Andalúzia volt. Két csodás hetet töltöttünk ennek a mesés régiónak a megismerésével. Jártunk Sevillában, Granadában, Malagaban, megmásztuk a nyáron is hűvös klímájú Sierra Nevadát és autókáztunk a kicsi falvak közt. Ekkor láttam életemben először narancs ültetvényt és ekkor ettem először az azóta kedvencemé vált gazpacho al andaluzt. Itthon aztán megpróbáltam reprodukálni, ezt a hűsítő nyári levest, de a tökéletest, csak azután sikerült elkészítenem, hogy egy kint élő barátnőm megszerezte egy helyi nénitől a nemzedékről nemzedékre szálló receptet. Íme tehát a szerintem igazán autentikus gazpaco al andaluz.

30 dkg szikkadt kenyér
1,5 kg paradicsom
100 ml olíva olaj
400 dkg fürtös uborka (nem kígyó uborka, hanem az elteeni való apróbb fajta)
150 g édes más néven fehér hagyma
3 zöld pritaminpaprika paprika
100 ml balzsamecet
3 teáskanál só
aki pikánsabban szereti annak 2 gerezd fokhagyma
víz

feltétnek: kemény tojás, sonka, piros pritamin paprika, pirított kenyérkocka

A kenyér belét kiszedjük és kevés vízbe áztatjuk, hogy felpuhuljon. A paradicsomot meghámozzuk. Ezt úgy kell elvégezni, hogy egy-egy nagyobb keresztet vágunk minden paradicsom héjába, majd forró vízbe dobjuk őket pár másodpercre, utána pedig rögtön hideg víz alá dugjuk. Az ellentétes előjelű hősokkok következtében a paradicsom szinte magától ki fog ugrani a bőréből. A csupasz paradicsomokat végül feldaraboljuk . Következik az uborka, amit meghámozunk és szintén feldarabolunk. A paprikát kimagozzuk és felszabdaljuk. A hagymát megpucoljuk és felcikkezzük. Ezután következik a turmixolás.
Elszőröz a paradicsomot és a paprikát pépesítjük, mert ezeket a turmixolás után ildomos átpasszírozni, hogy a magocskák és a paprika héja ne rondítson bele az összképbe. Akinek nincs passzírozója (nekem nincs) az egy kis lyukú tésztaszűrű és egy merőkanál segítségével veheti az akadályt. (A tésztaszűrűbe öntjük a pépet, és a merőkanál domború felét a szita aljához nyomva átpasszírozzuk az apró lyukakon a zöldség mixtúrát). Az átpasszírozott zöldségeket egy nagy lábasba öntjük. A többi zöldséget (uborka, hagyma, fokhagyma) már mindenféle pluszmunka nélkül önthetjük a lábasba, miután persze alaposan megturmixoltuk. A pépesített zöldségekhez, hozzáadjuk az olajat, balzsamecetet, kenyérbelet, sót majd egyneművé kavarjuk a masszát. Ezután már csak a víz következik. Addig hígítjuk a levest vele, amíg nekünk tetsző állagú nem lesz. De ne legyen túl híg, mert a gazpacho sűrűn jó. A levest egy éjszakára a hűtőben pihentetjük, az ízek másnapra összeérnek és mi már ehetjük is a hűsítő finomságot. Levesbetétként felkockázott keménytojást, pirított zsemlekockát, felcsíkozott sonkát fogyasztanak hozzá az andaluz vidékeken, de jómagam egy kis halászfaluban tonhal darabkákat is kaptam bele és azzal is finom volt.