2011. szeptember 27., kedd

Harira


Kedves barátnőm marokkói esküvőjén ettem először, ezt gazdag ízű paradicsom alapú levest. Engem azonnal levett a lábamról, mert imádom a csicseriborsót, amiből jócskán akad a harirában. Ezt az ételt főként ünnepekkor készítik és a mi húslevesünkhöz hasonlóan, ahány ház annyi féle változat. Múlt évben hosszabban utazgattunk Marokkóban, és mivel éppen ramadán havát ülték volt bőven volt alkalmunk kóstolgatni a különféle variációkat. Ettünk kurkumával bőven megszórt sárgás színű harirát, enyhén csípős barnás színű hússal gazdagítottat, de a legfinomabbat a sivatag közepén kóstoltam egy piciny családi hotelben. Sajnos ennek a legfinomabb változatnak a receptjét nem sikerült megszereznem, de az alább olvasható sajátom sem utolsó.


1 doboz hámozott paradicsom konzerv (csak maguk a paradicsomok a levet leöntjük róla)

1 nagy fej saláta más néven fehér hagyma

10 dkg csicseriborsó (egy éjszakára beáztatva)

15 dkg bögre lencse ( egy éjszakára beáztatva)

1 nagy szál halványító zeller

2 ek. vaj

1 csokor petrezselyem

1 csokor koriander

4 tk. só

1 tk. gyömbér

2 tk. curry

½ tk. bors

2 ek. paradicsom sűrítmény

1/3 bögre liszt

Ízlés szerint cérnametélt

2 liter víz

10-15 dkg marhalábszár (opcionális)


Előveszünk egy méretes leveses lábost és beleszórjuk a következő hozzávalókat: a konzerv létől megszabadított hámozott paradicsomok összepürésítve, a hagyma apró kockára vágva, a zeller vékonyra felszeletelve, az előre beáztaott csicseri és lencse, a vaj, a fűszerek, valamint a koriander és a petrezsejem egyben és nem felaprítva, mivel a főzés végén kiszedjük őket, végezetül a 2 liternyi víz illetve a felkockázott hús, amennyiben a húsos verziót választjuk. A sok finom hozzávalót háromnegyed órát főzzük a forrást követően közepes lángon. Mikor a hozzávalók megpuhultak, jöhet a besűrítés és a „színesítés”. A leves szép piros színét a 2 púpozott evőkanál paradicsomkonzerv hozzáadásával fokozzuk, a selymes állagot pedig a némi vízzel kikevert liszt hozzáadásával érjük el. További 10 percig főzzük a levest, de az utolsó 5 percben ne felejtsük hozzáadni a cérnametéltet. És már kész is vagyunk.

2011. szeptember 13., kedd

Részeges tepsis csirke


Nem vagyunk nagy húsevő család. Férjem 18 évig vegetáriánusként élte mindennapjait, így nálunk van, hogy napok telnek el hús nélkül és nem érezzük hiányát. Mikor viszont hús kerül az asztalra, akkor megadjuk a módját. Mivel a disznóért és a marháért egyikünk sem rajong, főleg csirke és pulyka készül a konyhánkban. A következő recept nagy kedvencünk, mert már az illata is mennyei, látványra is szép, az íze tökéletes, ráadásul egyszerű, mint az egyszer egy.

2 db bőrös csirkemell

4 nagy gerezd fokhagyma

libazsír

2 dl fehérbor

kis csokor friss rozmaring

só,bors

A fokhagymát meghámozzuk, majd hosszában felvagdossuk oly módon, hogy vékony tüskécskéket kapjunk. A csirkemellekbe keresztben metszéseket ejtünk, majd megkenjük őket libazsírral és sóval borssal megfűszerezzük, végül a metszések által létrehozott résekbe dugdossuk a fokhagyma tüskéket. Egy nagy serpenyőben 3-4 evőkanál libazsírban 3-4 perc alatt körülsütjük a csirkéket. Erre az elősütésre azért van szükség, hogy a nedvességet a csirke belsejébe zárjuk és az omlós, szaftos maradjon. A csirkéket végül egy tepsibe fektetjük, melléjük öntjük a bort és szintén melléjük dobáljuk a rozmaring ágacskákat. Előmelegített 220 fokos sütőben, alufóliával lefedve 40 percet sütjük a húst, az utolsó 10 percre levesszük az alufóliát, hogy a csirke szépen megpirulhasson.

2010. február 14., vasárnap

Karácsonyszelet


Vannak ételek, amiknek nem csupán finom ízük, de valami plusz megfoghatatlan zamatuk is van. Ez a plusz nem egy különleges hozzávalónak vagy extra minőségű összetevőnek köszönhető, hanem valami nem is létező megfoghatatlan mozzanatnak, ami valahogy egyszerre csak belesül vagy belefől az ételbe. A következő süteménynek is van egy ilyen X faktora, amit én karácsony íznek neveztem el és tessék elhinni nem a fahéj vagy a szegfűszeg esetleg a dió okán érzem minden egyes falatban a karácsonyt, az valahogy valóságos jelenlét nélkül önállóan lebeg az édes tészta körül.

200g puha vaj vagy ahogy nálunk mondják kocka-Rama
175 g barna cukor
1 teáskanál vanília kivonat
1 csipet só
1 teáskanál őrölt fahéj
1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
4 tojás
75 g liszt
80 g étcsokoládé (legalább 60% kakaó tartalmú legyen!)
150 g aprított/vagdalt dióbél

Kezdésnek gőz fölött megolvasztom a csokoládét. (Ennek a konyhai műveletnek a leírást lásd. a "Triumvirátus muffin..." című bejegyzésben.) Majd a dióbeleket aprítom fel egy éles kés és egy strapabíró deszka segítségével. Sziszifuszi unalmas munka, de megéri, mert ha darált dióval dolgoznánk elveszne a sütemény textúrája. Tehát mindenkit megkérek vagdalja a diót, még ha az nem is élvezetes konyhai alkotómunka, mert kifizetődik! Az aprítás után következhet a vaj cukorral, sóval, fahéjjal, szegfűszeggel és vanília aromával való habosra keverése, melyet egy közepes méretű keverőtálban elektromos habverővel végzek el. A vajas masszához fokozatosan egyenként adom hozzá a tojásokat, amiket jól elkeverek a tésztaalapban. Végső "elektromos lépésként" az olvadt csokit dolgozom a vajkrémhez majd leteszem a gépi habverőt és egy keverőkanál segítségével a vagdalt diót is hozzákeverem a műhöz. A tésztát ezután magas falú közepes nagyságú sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöm és előmelegített 175 fokos sütőben nagyjából 35 perc alatt készre sütöm. Tíz perc sütőformában pihentetést követően rácson, vagy több réteg tiszta konyharuhán hűtöm ki a tésztát, miután kiborítottam a tepsiből és lefejtettem róla a sütőpapírt. Vigyázat, mert ilyenkor még nagyon törékeny! A teteje természetesen minden igyekezetünk ellenére be fog repedezni, de senki ne csüggedjen, mert miután nagyjából kihűl jön a "mentőakció". A kockára szeletelt, megtöredezett tetejű süteményt olvasztott csoki, dió és cukordísz segítségével ünnepi díszbe öltöztetjük. Ki ki izése szerint szabadon dolgozzon, és élvezze az alkotás örömét!

2009. november 8., vasárnap

Igényes női irodalom = Isabell Allende


Nekem Allende, Szabó Magda és Márquez összegyúrva. Remek könyveket ír. Legutóbb a Lelkem Inest olvastam tőle, és egyszerűen nem tudtam letenni. A nagy kedvencem azonban kétséget kizárólag, az első regénye, amit nagyapja halálakor írt. A címe: Kísértetház. Aprólékos lélekrajz, izgalmas történet, a háttérben pedig a szívemnek oly kedves Dél-amerikai világ a nem is olyan távoli múltból.

2009. november 1., vasárnap

Tökéletes tiramisu Rékának


Imádjuk Olaszországot. Még évekkel ezelőtt, egy baráti csapattal bejártuk a déli részeit idén pedig északon utazgattunk. Egyszerűen fantasztikus volt! Akárcsak a római nászutunk, vagy a még szüleimmel megjárt umbrillai "zarándoklat". A táj, a városok, az emberek az étek..... Csoda világ.

Az alábbi recept, az ebben a világban tett utazásaink eredménye. Tudniillik, bármerre is jártunk az olasz vidéken, tiramisu kóstolás nélkül nem tértünk haza. A többiek, csak élvezték az ízeket én viszont elemeztem és jegyzeteltem. Eltökéltem ugyanis, hogy hazahozom Réka barátnőmnek - a tiramisu nagy szerelmesének - az igazi olasz tiramisu titkát. Sajnos nem mondhatom, hogy a küldetést maradéktalanul véghezvittem, tudniillik akármivel is próbálkozom a Rómában evett - és általunk a világ legjobb tiramisujának kikiáltott - Gran Caffé tiramisut nem sikerül tökéletesen reprodukálni. Aki tehát nem elégszik meg az általam kikísérletezett recepttel, annak irány Róma, Piazza di Pietra 65 00186 Gran Caffé.

Tiramisu

tészta:
3 nagy tojás
110 g kristálycukor
75 g rétesliszt
40 g kukoricaliszt
10 g sütőpor

krém:
400 g mascarpone
4 tojás
4-6 evőkanál méz

plusz:
3 dl híg kávé
2- 3 evőkanál Marsala (szicíliai desszertbor) vagy minimum 3 puttonyos aszú
cukrozatlan kakaópor

A tészta elkészítése: A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A tojásokat jó alaposan - habverős fejű robotgéppel -kikeverjük a cukorral. Ezt követően hozzáadjuk a liszteket és a sütőport, majd egynemű masszává keverjük a hozzávalókat. Egy nagy lapos tepsit - minden sütőhöz van egy alaptartozékként- kibélelünk margarinnal kikent sütőpapírral, majd beleöntjük a masszát. - Nem kell megijedni attól, hogy alig van tészta a tepsiben, mivel egy vékony tésztát készítünk.- Míg a tészta sül 25 perc, addig elkészítjük a krémet.

A krém elkészítése:

A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét kemény habbá verjük. A sárgáját - robotgéppel - alaposan kikeverjük 4 evőkanál mézzel, majd hozzáadjuk a mascarponét és egyneművé keverjük a masszát. Következik a kóstolás, elég édes-e a krémünk. Nem egyforma ugyanis a mézek édessége! - Én például az utóbbi időben házi selyemfűmézet használok és az a sima bolti virágmézekhez képest sokkal lágyabb ízű és kevésbé édes is. - Ha nem elég édes a mixtúránk - vegyük figyelembe, azt is, hogy a tojás fehérje még csak ezután kerül a krémhez és azt is édesítenie kell a sárgájás-mascarponés kevercsnek - adjunk még hozzá mézet és alaposan keverjük el. Végezetül a robotgépet félretéve óvatosan keverjük bele a krémalapba a tojásfehérjét. Finom mozdulatokkal dolgozzunk -nyúljunk alá a krémnek és forgassuk bele a habot-. Kicsit hosszadalmas mire homogén masszát kapunk, de ha elég ügyesek vagyunk és nem törjük össze a fehérjét könnyű és lágy lesz a krém.

Összeállítás:
Amíg elkészült krém a hűtőben pihen a piskótalap pedig egy kiterített konyharuhára kiöntve a sütőpapírtól elválasztva hűl, híg kávét főzünk. Kb. 3 dl forró vízhez 1 teáskanál neszkávét szoktam tenni, majd mikor már iható hőmérsékletre hűlt a kávé belekeverem a bort.
Ha a tészta és a kávé is kihűlt, előveszek egy magas falú dobozt vagy jénait, amibe kb. a piskótalap fele egyszerre belefér. Félbevágom a piskótát és a boboz aljába teszem,alaposan megöntözöm a kávéval - mindenét járja át a piskótának a kávé, de azért ne tocsogjon - Következik a krém, melynek a felét egyenletesen eloszlatjuk a piskótán, majd megszórjuk kakaóporral. Ismét egy réteg piskóta következik - kávéval átitatva - annak a tetejére pedig a maradék krém kerül. Én apró étcsoki forgácsot szórok az egész tetejére, de sima kakaóport is szórhatunk rá. A lényeg, hogy a tiramisut lefedve a hűtőben pihentessük egy éjszakán át.

2009. október 18., vasárnap

Bétakarotint mindenkinek


Ha valami, finom és olcsó ételt szeretnék az asztalra varázsolni, ami ráadásul nem is hízlal, akkor előszeretettel készítem az alábbi receptet, amit Réka barátnőm édesanyjától származik. Semmi fakszni, csak répa és csirke hús, de az íze az mennyei. Az pedig már csak hab a tortán, illetve répa a húson, hogy a szép narancs színű gyökér remek antioxidáns és A vitamin forrás. Azt ugyan nem tudom tényleg jobban fütyül-e tőle az ember, de hogy a farkasvakságnak, elejét veheti az biztos.

Répás hús

50 dkg csirkemell
30 dkg csibecomb
3 nagy szál répa
olívaolaj
só-bors

Kezdjük a kellemetlen résszel a megpucolt répákat apró lyukú sajtreszelőn lereszeljük, vagy megkérjük rá, kedves férjünket, hogy ezt tegye meg helyettünk. A csirkemellet szeletekre vágjuk, majd a combokkal együtt sózzuk borsozzuk.
A húsokat ezután, az olíva olajon elősütjük, és ha minden oldaluk megpirult, akkor rájuk halmozzuk a reszelt répát és 2-3 evőkanál víz hozzáadásával, fedő alatt készre pároljuk a zöldséget. És kész is.

Krumplipürével a legfinomabb, de ha az ember diétázik, akkor magában vagy héjában főtt krumplival is remek.

2009. október 17., szombat

Visszatérés: marokkói hangulatú sütőtök krémleves


Nagyon-nagyon régen írtam bármit is ebbe a blogba, ennek az oka. hogy le kellett adnom a diplomamunkám és azzal voltam elfoglalva egész szeptemberben, nyáron pedig utazgattunk. Most viszont ősz van és beköszöntöttek a szürke nappalok és fagyos éjszakák. Az ember legszívesebben ki se mozdulna a jó meleg a lakásból az utcára. Ma is búbánatos idő volt gondoltam hát csinálok valami "napfényes" ételt. A sütőtök krémleves szép mély sárga színe nekem egyértelműen a napsütötte délutánokat juttatta eszembe, az íze pedig Marokkót, merthogy római kömény került a fazékba.

Marokkói hangulatú sütőtök krémleves

fél kiló tök
1 teáskanál olívaolaj
2 nagyobbacska gerezd fokhagyma
1 kis fej hagyma
fél teáskanál római kömény
csipet szerecsendió
fél liter zöldségleves
ízlés szerint só és bors (én fél teáskanál sót és egy csipet borsot javasolnék kezdésnek)
2-3 evőkanál tejföl, vagy tejszín

A tököt miután kimagoztuk és nagyobb hasábokra szeltük (a héjas felével lefelé) egy tepsibe pakoljuk és előmelegített sütőben 180 fokon megsütjük. Akkor van kész, ha a villát könnyedén bele tudjuk szűrni a tökbe (kb. 45-60 perc). Míg a tök sül, addig elkészítjük a levesalapot. A hagymát apró kockákra szeljük, a fokhagymát összezúzzuk majd az olaj és némi víz segítségével puhára dinszteljük őket. ( Kis segítség abszolút kezdőknek: A dinsztelés célja, hogy a zöldség megpuhuljon, de az ízek benne maradjanak. Ezért az alapanyagokat az elején egy kis forró zsiradékban mindig megforgatjuk. Ez a külső rostokat összerántja, az ízeket bezárja. Majd lassú, egyenletes tűzön, fedő alatt párolunk, úgy, hogy egy kis folyadék víz, húsleves, stb.) Ha kész a dinsztelés, akkor jöhetnek a fűszerek. A hagymára szórjuk a római köményt, szerecsendiót, borsot, sót elkeverjük őket és elzárjuk alattuk a tüzet. A megsült tök szeletek következnek. A már puha tököket megszabadítjuk a héjuktól és a hagymás alapra dobáljuk őket. Az alapot ezután felöntünk a zöldséglével és forrás után még 20 percig takarék lángon rotyogtatjuk. A végén pedig jön a kedvenc részem. Elővesszük a botmixert és miután a leveshez kanalaztuk a tejfölt, vagy a tejszínt pépesítjük a lábos tartalmát. Kész is a levesünk.

Ha túl sűrűnek találjuk a levest, tejjel hígítsunk rajta, illetve a végén kik ki szája íze szerint sóval és borssal "állíthat" a leves ízén. Kísérőnek egyszerű fagyasztott leveles tésztából készült sajtos csíkokat lehet kínálni hozzá.

2009. július 27., hétfő

Gazpacho al andaluz


2000 nyarán harmadikos gimnazista voltam. Spanyol tagozatos osztályban tanultam ezért a szüleim a családi nyaralásainkat gimi alatt igyekeztek spanyol nyelvterületre szervezni. A fent említett évben, a spanyol nyelvterület Andalúzia volt. Két csodás hetet töltöttünk ennek a mesés régiónak a megismerésével. Jártunk Sevillában, Granadában, Malagaban, megmásztuk a nyáron is hűvös klímájú Sierra Nevadát és autókáztunk a kicsi falvak közt. Ekkor láttam életemben először narancs ültetvényt és ekkor ettem először az azóta kedvencemé vált gazpacho al andaluzt. Itthon aztán megpróbáltam reprodukálni, ezt a hűsítő nyári levest, de a tökéletest, csak azután sikerült elkészítenem, hogy egy kint élő barátnőm megszerezte egy helyi nénitől a nemzedékről nemzedékre szálló receptet. Íme tehát a szerintem igazán autentikus gazpaco al andaluz.

30 dkg szikkadt kenyér
1,5 kg paradicsom
100 ml olíva olaj
400 dkg fürtös uborka (nem kígyó uborka, hanem az elteeni való apróbb fajta)
150 g édes más néven fehér hagyma
3 zöld pritaminpaprika paprika
100 ml balzsamecet
3 teáskanál só
aki pikánsabban szereti annak 2 gerezd fokhagyma
víz

feltétnek: kemény tojás, sonka, piros pritamin paprika, pirított kenyérkocka

A kenyér belét kiszedjük és kevés vízbe áztatjuk, hogy felpuhuljon. A paradicsomot meghámozzuk. Ezt úgy kell elvégezni, hogy egy-egy nagyobb keresztet vágunk minden paradicsom héjába, majd forró vízbe dobjuk őket pár másodpercre, utána pedig rögtön hideg víz alá dugjuk. Az ellentétes előjelű hősokkok következtében a paradicsom szinte magától ki fog ugrani a bőréből. A csupasz paradicsomokat végül feldaraboljuk . Következik az uborka, amit meghámozunk és szintén feldarabolunk. A paprikát kimagozzuk és felszabdaljuk. A hagymát megpucoljuk és felcikkezzük. Ezután következik a turmixolás.
Elszőröz a paradicsomot és a paprikát pépesítjük, mert ezeket a turmixolás után ildomos átpasszírozni, hogy a magocskák és a paprika héja ne rondítson bele az összképbe. Akinek nincs passzírozója (nekem nincs) az egy kis lyukú tésztaszűrű és egy merőkanál segítségével veheti az akadályt. (A tésztaszűrűbe öntjük a pépet, és a merőkanál domború felét a szita aljához nyomva átpasszírozzuk az apró lyukakon a zöldség mixtúrát). Az átpasszírozott zöldségeket egy nagy lábasba öntjük. A többi zöldséget (uborka, hagyma, fokhagyma) már mindenféle pluszmunka nélkül önthetjük a lábasba, miután persze alaposan megturmixoltuk. A pépesített zöldségekhez, hozzáadjuk az olajat, balzsamecetet, kenyérbelet, sót majd egyneművé kavarjuk a masszát. Ezután már csak a víz következik. Addig hígítjuk a levest vele, amíg nekünk tetsző állagú nem lesz. De ne legyen túl híg, mert a gazpacho sűrűn jó. A levest egy éjszakára a hűtőben pihentetjük, az ízek másnapra összeérnek és mi már ehetjük is a hűsítő finomságot. Levesbetétként felkockázott keménytojást, pirított zsemlekockát, felcsíkozott sonkát fogyasztanak hozzá az andaluz vidékeken, de jómagam egy kis halászfaluban tonhal darabkákat is kaptam bele és azzal is finom volt.

2009. július 26., vasárnap

Triumvirátus muffin avagy három csoki egy eset


Szüleim szomszédságában lakik, egy kedves, idős, özvegy néni. Mikor még otthon éltem és sütöttem valamit, mindig vittem át neki egy kis kóstolót. A kedvence az egyszerű vaníliás muffin volt, nem szerette ugyanis a túl ízes vagy nehéz dolgokat. Most már nem lakom otthon, és ha sütök nem tudok kóstolót vinni a szomszédba. Eldöntöttem viszont, hogy mivel a néni egyedül él és nincsenek gyerekei, gyakran meglátogatom majd. A következő látogatás lassan esedékes és ezúttal nem a szokványos vaníliás muffin, vagy virágot akarom vinni, hanem valami újat. Ez a valami új, a héten kikísérletezett vaníliás muffin csokis átlényegülése lesz. Három féle csoki van benne, a családi teszt közönségnek nagyon ízlett, ugyanakkor nem nyomja agyon a gyomrot, így időseknek is bátran lehet kóstolót vinni belőle.

Triumvirátus muffin

160 g puha vaj
70 g étcsoki
160 g cukor
fél teáskanál vanília aroma
2 tojás
160 g liszt
1 púpos teáskanál sütőpor
4 evőkanál tej
70 g tejcsoki
70 g fehér csoki

Az ét csokit gőz fölött megolvasztjuk. Ezt úgy kell véghez vinni, hogy egy edényt megtöltünk vízzel, keresünk egy másik edényt, ami pontosan ráilleszthető a vizes tetejére, abba beletördeljük a csokit, majd az edénytoronynak alágyújtunk. A víz elkezd forrni, a a gőz a csokis edény aljára csapódik és abban ennek következtében szépen megolvad a csoki. (Ha csak szimplán a gázra tennénk a csokit egy edényben és alágyújtanánk, égett csokit kapnánk és nem olvadtat. Saját tapasztalat.) Miközben a csoki olvadozik kikeverjük a vajat a cukorral és a vanília aromával, majd jöhet hozzá az olvad csoki és ha azzzla is jól kikevertük a tojások. A nedves hozzávalókhoz, végül hozzákeverjük a szárazakat is, vagyis a lisztet és a sütőport. Végezetül a tejjel hozzáadásával és alapos elkeverésével lazítjuk fel a tésztát. A elektromos keverőre, ezután már nem lesz szükség. A nagyobb kockákra vágott fehér és tej csokit már fakanállal keverem a masszához, mivel az elektromos keverő túlzottan összetörné azokat. Utolsó lépésként a kapszlikkal kibélelt muffin sütő formába kanalazom a tésztát és 200 fokos előmelegített sütőben 20 perc alatt kisütöm a magyarul csak puffancsnak nevezett sütiket. Ha valaki nagyon extrázni akarja, a sütés előtt szeletelt mandulát szórhat a halmok tetejére.

2009. július 25., szombat

Útravaló: gyors pogácsa


Sokáig kerestem, míg rátaláltam, pedig nem kellett volna messze keresnem. Kutattam az internet világát és a receptes könyveket, de végül a keresztanyám asztalánál találtam rá a pogácsára, aminek az elkészítése egyszerű, az íze és az állaga is kiváló. Nem igényli a hosszadalmas, hajtogat-pihentet, hajtogat-pihentet metódust, amit általában a pogácsák. Csak gyorsan összegyúrjuk a tésztát, egy estét pihentetjük a hűtőben, majd másnap kiszaggatjuk és megsütjük. Semmi fakszni, és mégis kész a tökéletes nagymama pogácsa.

Köszönöm a receptet a keresztanyámnak, aki az anyósától kapta, aki a nagymamájától kapta, aki az anyukájától kapta.......
és így tovább talán Éváig. :)

Túrós pogácsa

25 dkg margarin
25 dkg túró
30-35 dkg liszt (Függ a túró nedvességtartalmától, a liszt minőségétől. Én harminccal indítok és ha ragadós a tészta szórok hozzá még.)
2 teáskanál só
aki szereti fűszerezheti ízlés szerint kaporral, borssal

A hozzávalókat kézzel jól összegyúrjuk egy nagy tálban, majd a kész tésztából bucit formázunk folpackba csavarjuk és egy éjszakát pihentetjük a hűtőben. Másnap lisztes deszkán a (kicsomagolt) tésztát 1 cm vastagra nyújtjuk, kiszaggatjuk. (A maradék tésztát újra összegyúrjuk, kinyújtjuk és kiszaggatjuk. Ezt addig fojtatjuk, amíg van tésztánk.) A kiszaggatott tésztát sűtőpapírral kibélelt tepsibe helyezzük, megkenjük egy pici tojással és megszórjuk sajttal. Előmelegített 175 fokos sütőben, addig sütjük, amíg aranybarna lesz a teteje.